|
|
|
adatlap |
Nagy Zoltán » Szekció: Magyar irodalomtudomány » Bemutatás éve: 2008 » Cím: Nemi performancia és élettörténet. » Intézmény: BBTE, BtK, irodalom és társadalom szak, mesteri » Minősítés: 3 díj » Témavezető: dr. Berszán István docens, BBTE, BtK, Magyar irodalomtudományi tanszék
» Kivonat: A Foucault által közzétett Herculine Barbin, más néven Alexina B. című emlékirat reprezentatív vizsgálati anyagot jelent a nyugati társadalomtudományos elméleteknek, szűkebb értelemben pedig a genderszempontú kultúrkritikának. Dolgozatom gondolatmenetében nagy hangsúlyt fektetek a kontextualizáció kérdésére, hiszen ennek segítségével az önéletírói praxist kimozdíthatjuk az esztétikai/poétikai, tehát kifejezetten irodalomimmanens megközelítésekből és föltérképezhetjük azokat a kulturális, társadalmi, politikai kontextusokat, amelyek meghatározzák az élettörténetek produkcióját. Gondolatmenetemben olyan antropológiai és szubjektumelméleti szempontokat érvényesítek, amelyek a biológiai esszencializmust és a szociális konstrukcionizmust nem a kettő binaritásában, hanem komplementer viszonyában ragadják meg. A hermaphrodita írásgyakorlata ugyanis olyan szubjektivációs módozatok és identitásperformanciák színrevitelét teremti meg, amelyekben az önazonosság feltételezhető rögzítettsége, valójában egy állandó liminális állapot megszüntethetetlenségében oldódik fel.
» Teljes dolgozat:
[PDF] » Mellékletek: [PDF_1]Nagy Zoltán » Szekció: Magyar irodalomtudomány » Bemutatás éve: 2007 » Cím: Én és a Másik műve » Intézmény: BBTE, BTK, magyar-angol szak, IV. év » Minősítés: 2 díj » Témavezető: dr. Berszán István docens
» Kivonat: Dolgozatomban egy kortárs regény (Demény Péter: Visszaforgatás. Koinónia, Kolozsvár, 2006) pszichoanalitikai-önéletrajzi megközelítésére vállalkozom. Értelmezésemben az autobiografikus szövegvizsgálatok egy olyan technikáját vélem hasznosíthatónak, amely a pszichoanalízis diskurzusa felől közelíti meg az önéletrajzi szubjektum nyelv általi megképződésének folyamatát. Az Én igazságának kritikájához a freudi pszichoanalízis a tudattalannak és az elfojtásnak az egységes, önmagát uraló szubjektum képzetét problematizálja. Lacan a jelölők végtelen láncolatának nyelvi struktúrájával és a tükörstádium téves azonosulásainak folyamatában leírt szubjektumelmélete egyaránt az "én igazsága kimondásának, az önmagáról való tudás autentikusságának elvi lehetetlenségét, naivitását és egyben illuzórikusságát is hangsúlyozza. Interpretációm diskurzusában úgy hozom össze a pszichoanalitikus narratívumot az önéletrajzi szubjektum megképződésének folyamatával, hogy végigkövetem a szubjektum önazonosságának megbomlásait az önmegértés és a történetalakítás eseményében. A megélt életvalóság és ennek textuális reprodukálhatósága közti diszkrepancia alapján mutatom ki az önmagára irányuló vágy mint az önmaga áttekinthetőségének a vágyából adódó idegenségtapasztalat elvi feloldhatatlanságát. Mindezek mellett pedig hangsúlyozni kívánom a szubjektum működésmódjának azt a lehetőségét, amellyel az objektiváció, az önmaga tárgyiasításának folyamatában hozza létre a textuális Másik jelenlétét. Azokat a konkrét szövegaktivitásokat értelmezem, amelyek a szubjektum episztemológiai megismerhetősége mellett, nagyobb hangsúlyt fektetnek az írás és a beszédcselekvés pragmatikai szemléletére. "
Vissza |
|
|
|